A nyomozós sorozatok közül nekem mindig is személyes kedvencem volt, az itthon Gyilkos elmék címen vetített sorozat. Nagyon kemény és mély az egész, az ember kikészülhet, ha tényleg beleássa magát ezeknek a deviáns elmebeteg gyilkosoknak az agyába és gondolataiba.

Mert ez a sorozat nem a nyomokat elemzi, és nem is arra kíváncsi elsősorban hogy ki követte el a szörnyű tettet (de nyilván ez is fontos, hiszen elkapják a gonoszt általában), hanem hogy miért. Leásnak egészen az elkövető gyerekkoráig, megértik annak deformálódását, megkeresik azt a pontot ami elindíthatta az egész folyamatot és leprofilozzák mind az elkövetőt - mind az áldozatokat.

És nagyon mélyen teszik mindezt, félelmetesen jó profilozásnak hála megismerjük a tettes gondolatait, motivációit, és gyakran nem szép az, amivel találkozunk.

Az 5. évadban nem kímélték a főszereplőket sem, főleg Hotchner karakterére mentek rá. Szegényt a nyitó részben összeszurkálta a Reaper, és arra az időre, ameddig a gyilkos kézre nem kerül, a családját tanúvédelmi program alá helyezték. Emberünk meg is zuhant, és bónuszba - az évad közepén, amikor a Reaper nyomába értek - a feleségét elvesztette és majdnem a fiát is (amikor láttam a részt sírtam, nagyon kemény).

Az évadzáróba pedig behozták Tim Curry-t, mint elvetemült beteg gyilkost és legszívesebben minden jóérzésű ember péppé verné, annyira gonosz. Természetesen kaptunk cliffhangert is. Én mindenképpen maradok a 6. évadra is, jó rettegni néha úgy igazán.

Kis észrevétel: amikor Gyilkos elméket nézek, utána mindig ellenőrzöm hogy az ajtóm be van-e zárva :)