Régebben tévében dolgozni nem volt dicsőség. Voltak a mozisztárok és a tévések. Minden színész/nő álma az volt hogy elismert mozisztár legyen és száműzésként élték meg ha csak a tévés szereplés jutott nekik.
Ez a 90-es években kezdett megváltozni. Ha valakit mondani kéne, aki a tévében kezdte és aztán befutott, elismert sztár lett, akkor mindenkinek George Clooney neve ugrik be azonnal. Clooney majdnem 5 évet húzott le a Vészhelyzetben, amikor kiszállt és mozisztár lett. Még az olyan mellényúlásokat is megbocsájtotta neki a világ (én nem) mint a Batman & Robin című bűn rossz film. Mostanában a kritikusok által is elismert Up in the Air című alkotásban láthattuk.
Az Ő sikersztorija arra buzdította a többi színészt is, hogy bátran használja a tévés világot ugródeszkának. Van akinek bejött, van akinek kevésbé.
Azonban a tévé nem csak mint ugródeszka bizonyult hasznosnak, hanem mentőövként is. Az A-listás sztárok közé felkapaszkodó, majd száműzött sztárok menedékhelye lett. Mark Harmon például sosem tudott igazán elismert sztár lenni.
Voltak próbálkozásai, egyik legismertebb filmje az 1988-as Bűntény a támaszponton volt, melyben Sean Conneryvel üldözi a gonoszt. De az igazi áttörés nem sikerült neki. Majd jött a tévé és az NCIS Gibbs ügynökeként újra hírnevet szerzett és a sorozat idén már a hetedik évét tapossa, nagy sikerrel.
De nem Ő az egyetlen, Simon Baker - az ausztrálok exportcikke - sem tudott igazi, hollywoodi A-listás sztár lenni.
Tavaly azonban jött a Mentalista főszerepe és ez mindent megváltoztatott.
Patrick Dempsey és Eric Dane is maximum B-kategóriás színész lenne, ha nincs a Grace klinika.
De lett, és Megcsábító és Megkábító olyan mozi sikerekben szerepel, mint a Valentin nap, amely világszerte rekord nézettséget hozott.
Tehát manapság a tévé nem ciki, egy-egy siker sorozat biztos bevételt és hírnevet jelent több évre a színészeknek és akár újabb lehetőséget a mozik meghódítására is.
