Írtunk a pilotról és kiemeltük azt is, hogy sokkal több pénzből forgott és beleadtak apait, anyait. Nos, a második rész megmutatta, hogy kb. mire számíthatunk az évad során… és nem kellett csalódni.
Egyáltalán nem éreztem azt, hogy kevesebb pénzből készült volna a rész (oké, a pilot nyitó harci jelenetén érezhető volt a masszív költés, nyilván). Szép képsorokkal operál, megadja a feelgood érzést, mennék is Hawaii-ra gyorsan.
Az aktuális ügy is jó volt, elrabolnak egy fontos embert, hogy egy fontos dolgot tegyen meg a rosszfiúknak, és a fia is veszélybe kerül. Hőseink meg mennek szépen, és hamar nyomra bukkannak (térfigyelő kamera, vagy, ahogy a Spooksban mondják CCTV) és persze megoldják az ügyet, jó adag érzelmi szállal leöntve.
A sorozat nem az ügyek hatalmas bonyolultságától működik, hanem a szereplők dinamikájától és az akcióktól (no meg a mesés környezettől). Érte már panasz a főszereplőt, hogy mennyire merev. De komolyan, Ő egy katona, akinek ráadásul nemrég ölték meg az apját, szerintem az lenne fura, ha szétesne a lazaságtól. Ez így jó, mert ellenpontnak ott van Scott Caan, akinek a karaktere hozza a laza nyomozót. A kettejük közös játéka és párbeszédei (főleg a kocsiban) zseniálisak, nagyon jól elviszik az egészet. Mellettük a két másik szereplő, Jin a Lostból (amíg nem jegyzem meg a karakterének a nevét, ez lesz) és Grace Park (BSG) egyelőre csak asszisztálnak…
Azért várok egy jó átívelő szálat, a főszereplő apjának múltja mellé, de nekem így is tökéletes szórakozást nyújt a sorozat hétről hétre, megvan az év újonc kedvence.
